Kicsit álmosító, sok újdonságot nem mondó anyag jelent meg a 168 óra digitális hasábjain, az Eötvös Károly Intézet nyomán. Az egyetlen, ami újdonság Orbán beismerő szavai kapcsán, az a választási bojkott ötletének újbóli előkaparása. Ha egy hajótörést követően a vízbe fúlsz, ne kapálózz, ne akarj a felszínen maradni, inkább csendben fulladj meg, hiszen a víz az úr!
Az viszont világos, hogy amennyiben a demokratikus ellenzéki pártok részt kívánnak venni az általuk sem demokratikusnak minősített elkövetkező választásokon, akkor abban a tekintetben magyarázattal tartoznak a demokratikus közvéleménynek, hogy ezt milyen megfontolásokból, milyen célokkal teszik – zárul a közlemény.
Az ilyen-olyan bojkottfelhívások lényegében kollektív öngyilkosságra szólítják fel a demokratikus ellenzék tagjait. Így ezen pártok legfeljebb annyiban tartoznak magyarázattal, hogy miért nem kucorodnak be egy sarokba, és halnak éhen. És bár sajnos olyan a közhangulat, hogy nem kevesen kívánják azt, hogy mindenki dögöljön meg, beleértve az ellenzéki pártokat is, ez nyilvánvalóan nem megoldás. Nem merek elképzelni olyan országot, ahol még az sem adatik meg, hogy a DK, az Együtt-PM vagy az MSZP még annyit sem tud csinálni, hogy legalább a hangját hallassa a heti aktuális disznóságokkal szemben.
Egy választási bojkottal az a két fő baj, hogy nem működik, valamint hogy többszörösen árt.
1., Nem működik
Mert bár nincsenek elegen a politikailag aktív választópolgárok, azért ahhoz meg már túl sokan vannak, hogy mindenkit otthon lehessen tartani. Erre szokták példaként mondani a Négyigenes népszavazást: az MDF megpróbálta a híveit távol tartani az urnáktól, amivel két szék között estek a padlóra: a hívek egy része annak ellenére elment, hogy a csapból is folyatták nekik a “maradj otthon” megoldást. Az emberek többsége így is elment szavazni, viszont nem maradt tekintélyes ellenzéki szervezet, mely az első kérdésre a „nem”-et ajánlotta volna követőinek. – írja a Wikipédia.
Ma még mindig sokan vannak, akik azt hiszik, Gyurcsány Ferenc az MSZP-ben politizál: pedig országos plakátkampánytól elkezdve számtalan sajtómegnyilvánulás tanúskodik arról, hogy ez elég régóta nem igaz. 2013 végén a DK komoly, országos arculatépítő kampányt csinált, de a probléma még az EP választások idején is aktuális volt. Ha magának a Patás Ördögnek a párthovatartozását nem sikerült 100%-ban elhinteni a fejekben, akkor milyen sikert várunk egy bojkottfelhívástól?
Azt se felejtsük el, hogy a Fidesz megmutatta: szó nélkül megadja a törvényi kereteket arra, hogy kamupártok is büntetlenül indulhassanak a választásokon. Ha ezek a kamupártok zavart okoznak az ellenzék köreiben, az simán megér néhány milliárdot a közösből. Sosem fog már kiderülni, hogy ha nincs Együtt 2014 néven kamupárt, akkor Kunhalmi Ágnes megnyeri-e a körzetet, amiben indul, megakadályozva ezzel egy újabb kétharmadot.
2., Többszörösen árt
Azaz, ha a demokratikus pártok, mint a DK, Együtt-PM és MSZP nem indul el a következő választásokon, akkor sincs gond: majd lesznek helyettük kamupártok, amik betöltik a helyüket. Nagyon megnyugtató érzés. A másik, szintén megnyugtató lehetőség az a Fidesz 100%-a mindenütt. Ez utóbbi esetben nehogy azt gondoljuk, hogy bármiféle finom üzenetet belelátnának az eredménybe: kijelentenék, hogy a magyar nemzet még sosem volt ilyen egységes, mint most, végképp elüldöztük a komcsikat, oszt jónapot.
Így, hogy vannak még ellenzéki formációk, így is pofátlanul áll hozzá a dolgokhoz a kormánypárt – de ne higgyük, hogy nincs lejjebb. Mindig van. Én nem szívesen próbálnám ki, hogy milyen egy banánmentes banánköztársaságban élni, bár egyre közelebb kerülünk a lehetőséghez.
A parlamenti vagy az önkormányzati helyek nem azt jelentik, hogy néhány pártkatona kap egy-egy zsíros pozíciót – még akkor sem, ha a számtalan rossz példa miatt ez a kép él a fejekben. Még ellenzéki pozícióból is legalább arra meg van a lehetőség, hogy hallassa a hangját az adott képviselő, az adott párt. Személy szerint gyakran puffogok Facebook bejegyzésekben, megosztásokban az aktuális hírekkel kapcsolatban – de ez azért valljuk be, jóval kisebb hatást gyakorol a világra, mintha egy profi politikus kiáll és tart egy sajtótájékoztatót. Vagy csak csendben súg egy újságírónak, és az ilyen-olyan forrásokra hivatkozva megírja a sztorit.
Ha pedig a közelgő önkormányzati választásra tekintünk, akkor még inkább öngyilkos lenne egy bojkottra szóló felhívás: számtalan olyan település van, ahol reális opció a kormánypártok legyőzése. Van számtalan olyan billegő terület is – mint ahol én lakom, a III. kerület -, ahol van realitása annak, hogy leváltsuk a Fideszes vezetést. Egy magát demokratikusnak definiáló párt szerintem nem hagyhat veszendőbe menni olyan lehetőségeket, ahol a saját választóiért tehet valamit.
Márpedig egy bojkott lényegében cserbenhagyja magát a választókat: a mai helyzetben pedig pont a legaktívabb választókra lenne demoralizáló hatással. Egy tisztességes kampány, amiben feldobjuk az adott választók életét befolyásoló témákat, és megmutatjuk, hogy hogyan lehetne jobb az életünk… még egy tisztes vereség esetén is jobb, mint a semmittevés. Egy kampány legalább megmutatja, hogy teszünk valamit, küzdünk valamiért – aktívak vagyunk. A nem teszek semmit, mert nincs mit tenni – mentalitás az csak bebetonozza a jelenlegi áldatlan állapotokat. Az ellenzéknek feladata az alternatívák felmutatása, a hibákra, káros döntésekre való rámutatás: egy sima bojkott esetén pont ezt a funkcióját nem látná el.
Egy bojkottal lényegében az ellenzék bólintana a Fidesznek: nyugodtan lopjatok, csaljatok, tegyétek tönkre az országot és legyetek a kiskirályok. Különösen fura ez az ötlet annak kapcsán, hogy Orbán végre tiszta vizet öntött a pohárba, kimondta, amit már az ellenzékiek mondanak egy ideje: ő személyesen egy diktatúra építésében érdekelt. Most meg lehet kérdezni minden parlamenti képviselőtől, önkormányzati képviselőjelölttől, polgármester jelölttől, hogy akkor ők ezt miért támogatják. Milyen előnyöket remélnek egy diktatúrától, milyen helyet remélnek maguknak egy illiberális államban. De ma egy ellenzéki párt nem engedheti meg magának, hogy bojkottal asszisztáljon ennek a kiépüléséhez.
A választási bojkott egy gumicsont: egy olyan értelmiséginek tűnő gondolatjáték, aminek sajnos semmi köze nincs a realitásokhoz. Halva született ötlet, amivel szerintem nincs értelme foglalkozni – ennek ellenére elpazaroltam rá én is egy blogbejegyzést.
