Oldal kiválasztása

Túl vagyok a felháborodáson, pedig a Fidesz fajelméletekbe áthajló gyűlöletkampánya az napi szinten ad okot arra, hogy kinyíljon a bicska a zsebemben. Február elején meglepetésemben majdnem a monitorra köptem a kávémat, amikor megláttam azt az orbáni idézetet, mely szerint:

Ki kell mondanunk, hogy nem akarunk sokszínűek lenni, nem akarjuk, hogy a saját színünket összekeverjék másokkal

Azt is mondta a Kárpátok újabb géniusza, hogy a sokszínűség semmivel sem értékesebb, mint az egyívású. Kösz, én nem akarok veletek egyívású lenni, de nem is vagyok az. És ennek az oka nem abban gyökerezik, hogy magyarként nekem japán édesapám meg nevem van.

A zsebhitleri fejtegetések útján azért csak sikerült tovább mennie az évértékelőjén, amikor azt állította, hogy itten valakiknek a célja az, hogy létrehozzák a homo sorosensust, a Soros-féle embertípust. Az nekem egy kissé ködös, hogy ez pontosan micsoda, látszik, hogy nem figyeltem eléggé a biológia órákon. De mivel Orbán nagyon utálja, én biztos ebbe a csoportba tartozom.

Szerencsésebb országokban ilyen mondatok valami nagyon visszamaradt környéken található, lepukkant kocsmában hangzanak el, amikor az asztaltársaság már nem egészen szomjas. Vagy még akkor se. És abból, aki ezeket elmondja, abból még egy önkormányzati képviselő táskahordozója sem lehet – ehhez képest ezeket az agymenéseket élő egyenes adásban láthatjuk a miniszterelnöktől.

Node mivel a DK kampánya ezekben az időkben már gőzerővel zajlott, ezért nem volt időm felidegesíteni magamat ezeken a szavakon, pedig unalmasabb időkben azért előkerestem volna a szókincsemet a kommentárhoz. Csak hogy ebben is legyen némi sokszínűség.

De ezt már nem is sajnálom, hiszen aztán napokkal később ment át önmaga paródiájába ez a túltolt soros-migráncs kampány. Egy lakossági fórumon jutott el oda Fazekas Sándor agrárminiszter, hogy ha nem maradhat a Fidesz hatalmon, akkor majd a magyaroknak rovarokat kell enniük. Az ínyencek esetleg ehetnek grillezett skorpiót chillivel.

A keresztény Európa értékrendjét még az étkezésben is fellazítják a mássággal – ezzel riogatott a miniszter, nekem meg a beszámolót olvasva halt kínhalált néhány agysejtem. Azok mondjuk pont nem, amik még emlékeztek arra a bibliai történetre, amely szerint Keresztelő Szent János sáskát evett. Ezek szerint ő is nyilván beépített sorosbérenc lehetett, aki rátör a kereszténységre. Egy sajtókérdést amúgy megért volna, hogy akkor a méhészetről mi a véleménye miniszter úrnak, mert tudomásom szerint azért a méz előállításához is kellenek rovarok, úgynevezett méhek.

Ha gyrosbüfém, pizzériám, kínai éttermem vagy sushi bárom lenne, akkor azért én elkezdenék aggódni, merthogy ezek jellemzően nem magyar kaját árulnak, és az ételeik sem tudom, hogy keresztények-e. Én mindenesetre japán származásom ellenére utálom a sushit, de szeretem a jó pörköltet – ezzel nem tudom, hova tudok kerülni a magyarságot és kereszténységet vizsgáló Fazekas-skálán.

A legjobb poénokat azonban mégis csak az élet szállítja: a téli olimpián aranyérmet szállított a gyorskorcsolya csapatunk, aminek egy olyan magyar testvérpár is szerepel, akiknek meg kínai apjuk és nevük van: Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor.

Ha fideszes lennék, akkor valószínűleg bajban lettem volna, hogy akkor ünnepelni kell, vagy teli torokból migráncsozni. Lehet, az a megfejtés, hogy ha hozol olimpiai érmeket, vagy megveszed a letelepedési kötvényt, akkor lehetsz rendes ősmagyar.

De az a valószínűbb, hogy Bödőcs Tibor találta el ennek a zavaros kommunikációnak a lényegét: „Magyar ütőérre magyar vámpírt!”. Amikor a politikai teljesítmény a bűnbakkeresésben, gyűlöletkeltésben, kommunikációs panelek puffogtatásában merül ki, akkor úgy tűnik, muszáj egyre orbitálisabb baromságokat mondaniuk – és egyre jobban beleélni magukat.

Hódmezővásárhelyen kiderült: a választók többsége inkább a szemének hisz, és nem az ostoba magyarázatoknak. Bízom benne, hogy április 8-án sokan követik a példájukat. Óbudán is, ami történelmileg egy sokszínű kerület, sokféle ember, sokféle kisebbség tagja él itt békében egymás mellett.

#FRISSÍTÉS

A fenti cikk eredetileg a DK Hírek című, nyomtatásban terjesztett újság 2018. márciusi, II. és III. kerületi mutációiban jelent meg. A nyomdába adást követően, de még a megjelenést megelőzően olyan mélységekbe süllyedt Orbán Viktor személyesen, amire én sem voltam felkészülve, pedig aztán nagyon nincsenek illúzióim vele kapcsolatban. Az, amikor Magyarország miniszterelnöke a’la natúr cigányozik, az nekem legalábbis egy váratlan, új szituáció, és nincsenek rá szavaim.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás