Egészen el vagyok képedve azon, hogy a vakkomondorok országában Index-címlapos rakétarajtot tud venni egy antifeminista mozgalom. Elsőre, mert másodjára persze logikus: miért ne a “Pistának jó lesz”-listákról elhíresült gólyatáborok országában legyenek antifeministák?
Az amerikai importáruk közül kimondottan szeretem a Coca-Colát, a Google az egyik legjobb barátom, és eszement módon tudok rajongani a Star Wars-ért. Más amcsi termékektől kimondottan ráz a hideg – főleg az ottani jobbszélről importált gyűlöletkampányoktól. (Nehogy azt higgyük, hogy a Fidesz-Jobbik koalíció magától ennyire okos, a mostani kerítéses-menekültgyalázós-önkénteshatárőrös hánytatókoktél receptjét valahol a déli államokban találták fel eredetileg. És a liberális jelző szitokszóvá alázása se Orbán találmánya, hanem az amerikai jobboldalé.)
Ez az antifeministának becézett Vakkomondor Mozgalom hasonlóan originál USA termék, a The New York Observer egyik véleményírója él is a gyanúperrel, hogy egy újabb jobboldali kesztyűbábot kreált valaki. Az főképp elgondolkodtató a szerző szerint, hogy Women Againts Feminism témái, üzenetei néha szó szerint megegyeznek mindenféle “férfijogokat” követelő oldalakkal.
Ha ez a gyanú esetleg csak a szerző politikai paranoiájának a terméke is, a mozgalom nevébe bevitt finom csúsztatás azért mindenesetre tapsot érdemel. Ha ugyanis tényleg az lenne a fő cél, hogy a férfigyűlölő vadhajtások ellen lépjenek fel, akkor mondjuk Women Againts Misandry néven kellene futniuk. Ugyanis ami ellen ők állítólag tiltakoznak, azt mizandriának hívják, nem feminizmusnak.
De nem, a mozgalom indítói inkább szépen összemosták a férfigyűlölőket azokkal, akik ugyanolyan jogi, társadalmi egyenlőséget akarnak a nőknek is.
A Ku Klux Klán annak idején a protestáns keresztény értékek nevében követte el a rémtetteit, valahogy mégsem az volt az ellenlépés, hogy Hivők A Kereszténység Ellen mozgalmat indítsanak. Lehet, pusztán csak azért, mert akkor még nem volt szelfibot, és még nem tudták, hogy egy ilyen mozgalom mennyire YOLO és SWAG lenne. De az is lehet ám, hogy akkoriban még a normális emberek tudták: ennek a bandának annyi köze van a kereszténységhez, mint tyúknak az abécéhez.
“Szerencsére” ma már az ilyen összemosások a modern kommunikáció részévé váltak, így nyilvánvalóan minden muszlim arab terrorista, ugye. Aki pedig baloldali, az természetesen nemzetellenes, aki az első adódó pillanatban a saját országára fog rárontani.
Ha a Nők a feminizmus ellen mozgalom híveit zavarja az, hogy ebben a bejegyzésben Vakkomondor Mozgalomnak hívom őket, akkor az jó: a gyűlölködők összemosását az egyenjogúságot követelőkkel azt pont ugyanennyire érzem igazságosnak.
A társulat amerikai eredetije is amúgy remek gumicsont: amíg elrágódhatunk azon, hogy mennyire hangosak a férfigyűlölők, addig se kell beszélni olyan ügyekről, amiket nem lehet csak úgy pár szelfivel, egy Tumblr meg egy Facebook oldallal megoldani.
Ezek az “apróságok” amúgy meglepő módon az USA-ban is pont ugyanazok, mint hazánkban:
- munkahelyi egyenlőség a fizetésben
- “ne vegyünk fel nőt, mert úgyis elmegy szülni”
- “ne vegyünk fel gyerekkel rendelkező nőt, mert az megbízhatatlan munkaerő”
- nők alulreprezentáltsága az üzleti és politikai elitben
- a szexuális erőszakkal, családon belüli erőszakkal kapcsolatos kérdések
De egy pillanatra képzeljük el, hogy az Egyesült Államokban megoldódtak ezek a kérdések, és már csak olyanok nevezik magukat feministáknak arrafelé, akik valójában férfigyülölők, és csak azért, mert nincs rendben a szexuális életük.
Ebben az esetben is… Magyarországon tényleg muszáj antifeminista mozgalmat propagálni, mintha nálunk jellemzőbb lenne a férfigyűlölet, mint a vakkomondor? Miközben az Országgyűlésben vagy a fővárosi közgyűlésben a kormánypárti férfiak rutinszerűen inzultálják a női képviselőket, mert számukra ez természetes? A családon belüli erőszakkal szemben fellépni kívánó Isztambuli Egyezményt közös erővel leszavazó Fidesz-KDNP-Jobbik koalíció tényleg annak a jele lenne, hogy hazánkban dühödt férfigyűlölő feministák tombolnának? Azok a hivatalos rendőrségi videók, amik azt üzenik, hogy a nők is tehetnek arról, ha bántalmazás éri őket, azt mutatnák, hogy ma már minden rendben van Magyarországon?
Én nem hiszem. Én inkább azt hiszem, hogy még borzasztó sok tennivaló van előttünk, hogy Magyarország és a világ is egy élhetőbb, igazságosabb hely legyen – beleértve a nők jogait is. Nem csak én mondom ezt, hanem például Ferenc pápának is sikerült tavasszal hullámokat kavarnia azzal, hogy botrányosnak nevezte a nemek közötti fizetési különbségeket… sőt, szerinte a nemek közti “radikális egyenlőség” az bizony keresztény gyökerű.
Ezek a tennivalók azonban nem csak a politikusokon múlnak: a jobboldal azért meri akár az Országgyűlésben is szexista tahóságokkal szórakoztatni a publikumot, mert azt hiszik, hogy ez a normális és ez a menő. Majd ha azt látják, hogy a választópolgárok felháborodnak egy-egy olyan szexista beszóláson, amin a jobbos képviselők diszkréten röhigcsélnek, akkor lehet, hogy legalább a kommunikációs stílust átgondolják.
Beszéljünk inkább ezekről a problémákról, meg inkább ezekre keressünk megoldást – aztán egye-fene, ha sikerült előrébb lépnünk, én nyitott vagyok egy diskurzusra arról is, hogy vannak-e a feminizmusnak határai, és ha igen, akkor azok hol húzódnak. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a jelen helyzet még igen messze van ettől.
Egyébként a DK nyári petíciója pont arról szól, hogy több tiszteletet a magyar nőknek. Ha a nők szerinted sem konyhában tartandó szülőmasinák, írd alá te is!
Kiemelt kép eredetije:
By David Blaine from Spokane, USA (Flickr) [CC BY 2.0], via Wikimedia Commons
