Avagy mit adtak nekünk a rómaiak liberálisok. Pár napja azt írtam, hogy a karaktergyilkosságokat tekintve Orbán Viktor legnagyobb sikere a liberális szó szitokká való átalakítása volt – és ezt továbbra is tartom. Ami kimaradt a gondolatmenetből, hogy egyébként ez sem az ő saját találmánya. A taktikát máshonnan kölcsönözte, úgyhogy még ebben sem tudott igazán eredeti lenni. Erre bizonyíték egy amerikai elnökjelölti vita is. A később az USA elnökévé választott Matthew Santos kelt ki egy vita során a liberális szó kapcarongyként való emlegetése ellen, és alaposan kiosztotta Arnold Vinick szenátort, a republikánusok jelöltjét a kamerák kereszttüzében. Sajnos ez az eset csak egy fikciós műben, a The West Wing – Az elnök emberei sorozat utolsó, hetedik évadában következett be, nem a valóságban, de az értékéből ez nem sokat von le. Az alap probléma – baloldal/liberálisok rárontanak a nemzet szent testére című érvelések – sokban hasonlít a hazai helyzetre.
Valami hasonlót kellene nekünk, itt a valódi Magyarországon is tennünk: büszkén felvállalni, hogy hiszünk a liberális értékekben. A sorozatban amúgy Arnold Vinick nem akkora nagy seggfej, mint amilyennek a részletből látszik: az utolsó évad pont attól tud izgalmas lenni, hogy a főszereplők ellenfele nem egy szokványos főgonosz, akit meg kell verni, hanem egy tisztességes elnökjelölt. A valósághoz annyi köze mindenesetre volt Az elnök embereinek, hogy a záró két szezon – az előválasztási, majd a választási kampány – elég sok párhuzamot mutatott a későbbi Obama kampánnyal.
A sorozatot jegyző Aaron Sorkin kevésbé ismert, ám hasonlóan zseniális sorozata szintén politikai témájú: a The Newsroom – Híradósok főhőse Will McAvoy, tévés újságíró – és mint az első szezon végén nyíltan bevallja, regisztrált republikánus. Érdemes megnézni, hogy mint konzervatív szavazó, milyen véleménnyel van a Tea Partyról:
Vajon mikor jutunk el odáig, hogy narancsos tálibokat kell emlegetnünk ahhoz, hogy pontosan le tudjuk írni a hazai jobboldalt?
