Oldal kiválasztása

iskolai-bantalmazas

Nem akarnék arra vállalkozni, hogy a Habony Művek gyomorforgató uszításának eredményeit rangsoroljam – ha a bányászbéka segge alá sikerült lejutni, akkor lényegében már tök mindegy, hogy mennyire mélyre sikerült leásni. De személyesen azért megérintett egy most kipattant ügy. Ami ráadásul a 3. kerületben esett meg, ahol én is élek.

A híradások szerint az egyik iskolás pillangókéssel támadt rá a másik iskolásra – pusztán azért, mert a fiú apja nigériai. És hát emiatt nem úgy néz ki, mint Árpád apánk a Vereckei–hágó átlépésekor. Már feltételezve, hogy Árpád apánk nem fekete volt – pedig ez mekkora nagy magyarságtörténeti csavar lenne.

Azért ütött szíven ez a sztori, mert alig két hete a közönség tapsától kísérve sikerült azt mondanom a DK naggyűlésén, hogy:

Szerencsés vagyok, mert én nem Orbánisztánban nőttem fel. Nem abban az országban nevelkedtem, aminek a borzasztó képét a Habony-művek festette meg a világsajtóban.

Szerencsés vagyok, mert nincsenek történeteim kirekesztésről. Nem tudok beszámolni arról sem, hogy valaki a származásom miatt ne vett volna emberszámba.

Amilyen jó érzés volt ezt elmondani a színpadon, annyira lehangoló volt a cikkben Dánielnek nevezett srác történetét olvasni.

Merthogy ő már hozzászokott ahhoz, hogy lökdösik a folyosón. Meg hogy négerezik. De az, hogy egy táborban pillangókést szorítanak a nyakához, és beközlik neki, hogy „Takarodj innen, te bevándorló”, az már tényleg megviselte.

Hát, Dániel, te akkor erősebb kölyök vagy, mint én voltam, mert én a pillangókés nélkül is romokban lettem volna ennyi idősen.

Én először elszomorodtam ezen a történeten, aztán eszméletlen mérges is lettem nagyon gyorsan.

Aztán, be kell valljam, némileg önző gondolataim is támadtak. Nehéz ugyanis ilyenkor nem gondolni arra, hogy ez akár velem is megtörténhetett volna. Ha én is akkor járok iskolába, amikor egy gerinctelen maffia csúcsra járatja a gyűlöletkampányt.

Jövőre lesz a 20 éves osztálytalálkozónk az általános iskolai osztálytársaimmal. És felmerül a kérdés: én voltam ilyen istenien szerencsés vajon, hogy jó helyre jártam? Vagy ez a kormánynak hazudott bűnszövetkezet tényleg ilyen mélységekbe taszította Magyarországot? Mindössze néhány hónap leforgása alatt?

Nem akarom mentegetni a pillangókéses gyereket, de íme, ez az eredménye annak, ha sok milliárd forintból indít az állam gyűlölködést. Ez az eredménye annak, ha álszentségből van ugyan kötelező erkölcstan vagy hittan oktatás – de az államnak nincsenek erkölcsei, és farizeusként viselkedik. Ez az eredménye, ha van mindennap kötelező tesióra – de nincs arról szó, hogy az erővel felelősen kell bánni. Ez van, ha az állam kitalálja, hogy központilag megtervezett futószalagon kell gyerekeket nevelni.

Szinte mániákusan ismételgetem, hogy a menekültügy egy valamire jó: hogy eltakarjon egy csomó botrányos ügyet. Az egyik ilyen botrány az az iskolák állapota.

És most nem akarok belemenni a szokásossá vált év eleji tankönyvkáoszba, vagy épp azokba az ügyekbe, hogy éppen kinek mennyivel tartozik a KLIK, és ennek milyen negatív következményei vannak.

Dániel  története kiemelkedő ugyan, aminek egy kiváltó oka a xenofób propaganda – de sajnos nem előzmények nélküli. Ami az elmúlt 20 évben vagy jelentősen romlott, vagy csak láthatóbbá vált probléma, az az iskolai bántalmazás kérdése.

Merthogy nem kell feketének, japánnak vagy arabnak lennie egy gyereknek ahhoz, hogy napi szinten cseszegessék. Egy felmérés szerint minden tízedik diákot bántalmaznak akár hetente többször is – és nem csak más diákok, hanem akár tanárok is. Az okokat, a bántalmazás különböző típusainak súlyosságát ráadásul másképp ítéli meg tanár és diák – ami egy súlyos szakadékra utal. Nem érti egymást a tanár és a diák.

Az oktatási rendszer elképesztő energiákat öl abba, hogy beleverjék a gyerekek fejébe a Pitagorasz-tételt. Ugyanakkor lényegében nem esik szó arról, hogy mondjuk egy hitelt vagy egy befektetési lehetőséget hogyan kellene majd kiszámolnia a gyereknek, ha elhagyja az iskolapadot.

Ugyanezt a valóságtól elrugaszkodást érzem szociális téren is. Az oktatás fontosnak tartja a rendet, a fegyelmet, hogy 45 percen keresztül üljön meg a seggén a büdös kölke, és ne szaladgáljon a folyosókon a szünetben, hanem érjen oda a következő órára. Van kötelező erkölcstan óra, olyan tankönyvekre építkezve, amiken egész egyszerűen csak sírni lehet. De arra már nincs idő és energia, hogy valódi toleranciát tanuljanak a gyerekek, hogy elfogadják azt, hogy nem egyformák, hogy egy valódi, jó hangulatú osztályközösséget építsenek.

A jelenlegi oktatási rendszer alapvetően frusztrálja a tanárt, a diákok, a szülőt, szerintem még valószínűleg a takarítónénit is. Erre az egész KLIKes, hoffmanrózsás mekkmesteri robbanóelegyre fröccsent még egy extra adag benzin a menekültügy kapcsán… és Dániel ennek is az áldozata. De a késsel támadó gyerek is: ha rossz példát mutatunk a gyerekeknek, akkor az a rossz példa lesz nekik természetes.

Ezeket a károkat pokoli nehéz lesz helyrehozni, de muszáj lesz megbirkózni a kihívással. A 3. kerületi intézmény igazgatója utasításba adta, hogy beszélgessenek a tanárok és a diákok a bevándorlás kérdéséről.

Gyors tűzoltásnak ez talán jó, bár üdvös lenne, ha nem a Habony-szótárból átemelt bevándorlásról beszélgetnének, hanem menekültekről, akiket még az Orbán kormánynál is gerinctelenebb bűnösök üldöztek el az országukból. Esetleg arról is lehet beszélgetni, hogy a kés az maximum a szalonna felvágására való, nem pedig vitarendezési eszköz.

A hosszú távú megoldás azonban szerintem az, ha általánosságban igyekeznek a szakértők megoldani az iskolai zaklatás kérdését. Ahol alapvetően toleránsabbak a gyerekek egymás különbözőségei iránt, ott szerintem nem lesznek rasszista problémák sem. Ha megtanulják a gyerekek, hogy becsüljék, tiszteljék egymást, és örömmel töltsék együtt a napot – ott nem lesznek beszólások a bőrszínre és a származásra. És nem lesz kérdés az sem, hogy akkor magyarnak vallhatja-e magát az, akinek esetleg valamelyik szülője egy másik kontinensről származik.

Fotó: Thomas Ricker

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás